Hát elkezdeném a blogom, félve kicsit, de később bizti belejövök. Ismerőseim tudják, hogy nem vagyok egy szószátyár típus, de azért néha mégis... A regényemre várni kell, mert nyáron fogok csak nekiállni. Most egy délutánomat mesélném el annak, aki olvassa.
Hol is kezdjem, talán a legelején. Más lesz, mint amit elkezdtem, de remélem ez is jó sztori. A nyaralásom volt oly élvezetes, hogy említésre méltó!:) 2009. Június 21-én indultunk asszem, délután 6-kor. Úgy 8ra felértünk Pestre. A szokásos intézkedések után ( le kelllett venni az övem, mert fém volt rajta, nevetséges...) végre bejutottunk a reptér érdekesebb részére, ahol már láttuk a repcsiket. Ezn agyserű élmény volt, először látttam igazi repülőket, csak kár, hogy ablakon keresztül. Végre úgy este 9 óra körül felszállhattunk a gépre. A filmek jól tükrözik a beszállókártya elkérését, bár az előtte lévő dolgokat nem annyira. Azokat a sok nehéz bőröndöket fel kell rakni egy futószalagra, hogy később átvizsgálhassák, és feltegyék a repülőre. Ha nincs férfi ember a közelben, és törékeny tárgy van a bőröndben, akkor annyi a nyaralásnak, na jó azért nem ennyire durva. Na végre elindultunk minden óvintézkedés bemondása után. A pilóta is köszönt, Dobránszki "kapitány"volt, ha jól emlékszem, és hazafele is ő volt a pilóta.... A felszállás őrületes élmény. Sztem nem kell félni senkinek a repüléstől, és egyszer az életben ki kell próbálni, én ajánlom. Kb 300 km/h-ra, pontosan nem tudom, lehet túlzok, vagy keveset írtam, a lényeg, hogy felgyorsul a gép. Aztán egyszer csak felfele is emelkedik, lassan, a gravitáció nem hat már igazán. És akkor ahogy elhagyod a várost, még látod a házakat, mintha ékszerdobozok lennének. Utána már a felhők közt szálltunk, mi fotóztunk is. Néha ltszott csak az alattunk lévő föld, vagy éppen tenger. Az út vége fele hozták a kaját, gyorsan befaltuk, és kezdtünk az aprócska szigetre, Corfura leszállni. Épségben megérkeztünk.
Hol is kezdjem, talán a legelején. Más lesz, mint amit elkezdtem, de remélem ez is jó sztori. A nyaralásom volt oly élvezetes, hogy említésre méltó!:) 2009. Június 21-én indultunk asszem, délután 6-kor. Úgy 8ra felértünk Pestre. A szokásos intézkedések után ( le kelllett venni az övem, mert fém volt rajta, nevetséges...) végre bejutottunk a reptér érdekesebb részére, ahol már láttuk a repcsiket. Ezn agyserű élmény volt, először látttam igazi repülőket, csak kár, hogy ablakon keresztül. Végre úgy este 9 óra körül felszállhattunk a gépre. A filmek jól tükrözik a beszállókártya elkérését, bár az előtte lévő dolgokat nem annyira. Azokat a sok nehéz bőröndöket fel kell rakni egy futószalagra, hogy később átvizsgálhassák, és feltegyék a repülőre. Ha nincs férfi ember a közelben, és törékeny tárgy van a bőröndben, akkor annyi a nyaralásnak, na jó azért nem ennyire durva. Na végre elindultunk minden óvintézkedés bemondása után. A pilóta is köszönt, Dobránszki "kapitány"volt, ha jól emlékszem, és hazafele is ő volt a pilóta.... A felszállás őrületes élmény. Sztem nem kell félni senkinek a repüléstől, és egyszer az életben ki kell próbálni, én ajánlom. Kb 300 km/h-ra, pontosan nem tudom, lehet túlzok, vagy keveset írtam, a lényeg, hogy felgyorsul a gép. Aztán egyszer csak felfele is emelkedik, lassan, a gravitáció nem hat már igazán. És akkor ahogy elhagyod a várost, még látod a házakat, mintha ékszerdobozok lennének. Utána már a felhők közt szálltunk, mi fotóztunk is. Néha ltszott csak az alattunk lévő föld, vagy éppen tenger. Az út vége fele hozták a kaját, gyorsan befaltuk, és kezdtünk az aprócska szigetre, Corfura leszállni. Épségben megérkeztünk.
A repülőn már jobb sokkal, az élvezet nagy,
Mikor felszállsz, majdnem elszállsz,
Lenézel és látod a várost, apróbb házakat és autót,
Majd fehérséget látsz, mert a felhőbe szállsz.
Majd fölérsz a magasba, és a szemed elé tárul a habostorta.
Lefelé már megnyugodsz és tapsolod az utasszállítót.
Mikor felszállsz, majdnem elszállsz,
Lenézel és látod a várost, apróbb házakat és autót,
Majd fehérséget látsz, mert a felhőbe szállsz.
Majd fölérsz a magasba, és a szemed elé tárul a habostorta.
Lefelé már megnyugodsz és tapsolod az utasszállítót.
Corfu tényleg elég pici, de nagyon sok a látnivaló. Este még vártunk úgy fél órát a buszra, sajnos haza nem tudtunk telefonálni (később megoldottuk), így kissé aggodalomban voltam. MMégis megérkeztünk a szállodába, a Hotel Potamakiba. Emlékszem mikor a sötétben megláttam a tengert odamentem és megnyaltam, hog tényleg sós-e, hát az... :). Bepakoltunk és szuszukáltunk, ha még nem mondtam volna anyummal voltam nyaralni xD. Már este észrevettük és később is igazzá vált, békák voltak a közelben, és folton éjjel kuruttyoltak, de tényleg! Idegesítő volt eleinte, de minden nap úgy elfáradtunk, hogy nem is tötődtünk velük. Másnap befizettünk néhány programra végre megláttuk, kik is a magyarok, akikkel tudunk beszélni. Kicsit probléma volt ugyanis a nyelv, mivel akkor csak németül tudtam, Corfun viszont inkább az nagol volt a beszélt nyelv. Azért megértettük egymást, erre vannak jó sztorik. A győri már mostanra szrezett barátok pinpongozni akartak. Engem kértek meg, aki nem is tud angolul, hogy kéjek ütőt és ladát. Na jó, ismertek, ha megkérnek, általában nem tuduk nemet mondani. Odamegyek a portához, mondom:
- Hello. Pinpong!
Érdekes, de egyből tudta mit akarok, habár egy kicsit azért még talán mutogattam, hogy ütő, meg labda. Utána azért jöttek az ismerősök, mert a labda behorpadt, nem is én tettem tönkre, de megin én menjek bocsizni... Rendben, elmentem. Hálistennek az mondta a srác ( 28 éves volt, onnan tudom, hogy azon a héten tartotta a szülinapját, nagyon cuki volt, bár nem Adonisz:) ), szóval azt mondta, no probleme, hát igen, nekem nem merte mondani, hogy fizessem ki, bár nem is értettem volna meg xD ... Szóval ezek viccesek voltak, főleg mivel bikiniben, és papucsban császkáltam oda a portához, mert éppen a hotel medencéjénél voltam. Olyan is volt, hogy csurom vizesen lifteztem, nagyon klassz volt. A tetőt is én fedeztem fel, ott lehetett kár napozni, meg volt két szoba is még, nagyon rejtélyesek... Kb. ennyi a szállodai történet.
A másik lényeges az Adonisz, akiről már sokan hallottak az osztályból. Ő volt a görög idegenvezető, igazi görög férfi. Szóval ott nyagattak, hogy fotózkodjak vele, mert ez ilyen "szokás", és tök szuper. Megint vicces volt, ahogy megkértül. Anyuval összeraktunk egy mondatot németül:
- Ein Foto mit mein Tochter? (nyelvtanilag nem helyes, sorry, ezt tudtam csak)
Agolul így nézett volna ki valahogy:
- A foto whit my doughter?
A lényeg, hogy hasonlít a két mondat, és megértettük egymást Adonissal....
Na így készült az a fotó, vagyis fotók anyu technikai analfabétizmusa miatt. Én már égtem a szégyentől. Mi is történt? Videóra volt beállítva a fényképező, először videot készített. Rájött aníyám, hogy hoppá, ez nem lesz így jó. Aztán végre egy jót fotózott, de ugye mértis nem, két fényképezőt vittünk, és a másikkal is kellett egy fotót csinálni... Készz. Már szegény Adonis is odavolt...
Hát egyelőre ennyi, vannak még ismeretterjesztő helyek, ahol voltunk, arról majd szóban mesélek. És, ha még eszembe jut vmi vicces, vagy érdekes, leírom, ígérem. Remélem nem volt unalmas a beszámolóm, kicsit hosszú azt tudom. A képekkel talán azért fellendítem a képzelőerőtöket. Sziasztok.
Ági
